Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is vagyok azzal a bizonyos „ötletelős-beszélgetős” poszttal. A bejegyzésben szeretnék kitérni az első (és egyben legkomolyabb, legátfogóbb) változtatásra, amit a történetben és a történetszállal kapcsolatban tervezek. Kérlek, olvassátok végig az indokaimat, amiket lent kifejtek és elmagyarázok, és csak ezek után szavazzatok vagy írjatok véleményt a kommentszekcióban! 😊
Minden ötletet örömmel fogadok, legyen az pozitív vagy negatív/építő! Ha van gondolatotok a leírtakról, írjátok meg mindenképp, hogy átgondolhassam, ha pedig nem szerettek kommentelni, akkor a jobb oldalsávon lévő szavazásban is részt vehettek. Minden meglátásnak örülök!
!FIGYELMEZTETÉS!
Az innentől következő leírás SPOILEREKET is tartalmaz a történet egészére nézve. Akit ez zavar, és/vagy még soha nem olvasta a tetralógiát (de egyszer majd szeretné megtenni anélkül, hogy lelőném neki a poénokat), az ne olvasson tovább!
A változtatás Lina szüleit érinti.
Akik olvasták a történet eredeti verzióját, főként a későbbi részekből (egészen pontosan az Utolsó leheletigből és a Vakjátszmából, emellett kicsit persze az Erőnk szerintből is) ismerhetik Lina szüleit, hiszen a Reményrekviemben csak említés szintjén találkozhattunk velük. Lina szülei a történet eredeti verziójában viszonylag kevés szerepet kaptak, tekintve a Linával való borzalmas kapcsolatukat. Ennek a rossz kapcsolatnak az oka a szülők extrém konzervatív jelleme, mély vallásossága, valamint a Linával (és Lina életvitelével, választott szakmájával) való egyet nem értésük volt.
Mit tervezek változtatni rajtuk?
Gyakorlatilag mindent. Tudom, hogy ez most drasztikusan hangzik, de a későbbiekben kifejtem az érveimet ezzel kapcsolatban. Az új verzióban Lina szülei (bár nyilvánvalóan nem lesznek életvidám hippik) kedvesebbek, megértőbbek, támogatóbbak a lányukkal (és a fiaikkal). Ezáltal jobban bevonódnak a történetbe, már a Reményrekviemben is.
Miért?! Avagy PRO:
- Lina, még ha jelleme folytán makacs és néha hisztis is, alapvetően kiegyensúlyozott, szabadelvű, nagyon opitimisa, pozitív kisugárzású karakter. Az életszemlélete teljes ellentéte annak, ahogy az eredeti verzióban felvázolt szülők felnevelhették volna őt. Természetesen megmagyarázhatnánk ezt azzal, hogy Linától nem áll távol a lázadás, és hogy éppen azért ilyen, mert nem akart a szüleihez hasonlóvá válni, én mégsem érzem hitelesnek ezt a nézőpontot. Főként úgy nem, hogy Lina testvérei is teljes mértékben könnyed, támogató karakterek Lina mellett. Két ilyen szülő hogy nevelhetett fel három ennyire pozitív gyereket? Linának, ilyen gyerekkor után sokkal instabilabbnak kellene lennie, még több belső konfliktussal, akár zárkózottsággal, rengeteg vívódással. Ez azonban közel sem illene már Linára, és én a legkevésbé sem akarok Linán, vagy a történetben komolyabb szerepet betöltő testvérein változtatni.
- Bár banális érvnek hangozhat, de gondoljunk vissza Linára a történtek kezdetén: együtt él két barátnőjével egy albérletben, egyetemista, nem dolgozik. Miből fizeti az albérletet? Hogy élt meg a kezdetek kezdetén? Szülői háttér nélkül mindezt elérni fiatal egyetemistaként, egy olyan jó helyen lévő albérletben, mint az övék, majdhogynem lehetetlen. Az eredeti verzióban ezt sosem magyaráztam meg, és még ha úgy is hisszük, Kristóf segítette őt, ez is sántító okfejtés, tekintve, hogy Kristóf még a szüleikkel él. (Ez a tény Kristóf jellemét vizsgálva szintén megkérdőjelezhető.) Linának józan ésszel szüksége van egy biztos szülői háttérre, ha nem akarom, hogy ebben az időszakban dolgozzon, márpedig a diákmunkázást egyéb okokból nem szeretném belevenni a történetszálba.
- A szülők vallásossága. Természetesen nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, nem léteznek a világban annyira elhivatottan mély hívő emberek, mint amilyennek Lina szüleit lefestettem, és azt sem hiszem, hogy nincsenek olyan szülők a világon, akik kitagadnák a saját gyermekeiket csak azért, mert azoknak más a meggyőződésük, mint az övék. Azonban úgy érzem (még akkor is, ha nem vesszük az első pontban felhozott jellembeli ütközés problémáját), hogy túlzásba vittem Lina szüleit, hogy túl extrémen bigottak lettek, és ezzel nem vagyok elégedett. Ráadásul, plusz egy érvként: senkit nem szeretnék megbántani a történet ezen részével. Manapság olyan világot élünk, ahol a vallás érzékeny téma, és bár vehetnénk ezt írói szabadságnak, mégis ellenkezik a személyes elveimmel. Ha pedig hozzávesszük azt, amit az első pontban írtam, szerintem megértitek, milyen sokrétű a dilemmám.
- A pozitív szülő-karakterek több mélységet adnának a történetnek, Lina karakterének, és a későbbiekben is jó szolgálatot tehetnek. Sokszor éreztem már kihagyott ziccernek azt, hogy Daninak alig van kapcsolata Lina szüleivel, és ha van is, az is főleg konfliktusforrás. Szeretném ezt (főleg a vej-após kapcsolatot) kihasználni a későbbiekben. Tudom azt, hogy régen néhányan kedveltétek Dani első találkozását Lina szüleivel, és a Lina apjával való rövid összezörrenéseit, és ezt nem is változtatnám meg teljes mértékben. Az új verzióban ez a kapcsolat többször jelenne meg. Természetesen nem olyan halálosan komolyan, mint eddig: sokkal finomabban, sokkal szórakoztatóbban, sokkal emberközelibben. Attól függetlenül, hogy Lina szülei kedvesebbé, elfogadóbbá és támogatóbbá változnak, a konfliktus egy részét ugyanúgy szeretném fenntartani. Hiszen ki mondta, hogy Lina szülei azonnal keblükre ölelnék Danit, és elfogadnák a lányuk kapcsolatát? Senki… Ez egy hosszabb folyamat lenne, remélhetően elég hitelesen, és sok humorosabb pillanattal. Én előre élvezem a gondolatot, és bízom benne, hogy ti is élveznétek!
És KONTRA, mert igen, nekem is van néhány dilemmám:
- A változtatással a történet két negatív karaktert veszítene. Igaz, hogy ezek mellett is bővelkedik ellenségekben, Lina szülei azonban családon belüli negatív karakterek, Dani nagyapjának ellenpólusai, és én néha úgy érzem, hogy a családon belül már így is éppen elég nagy az idill – ezt általában azzal magyarázom, hogy kívülről így is épp elég támadás éri őket, ezért hagytam meg mindenkinek a „boldogságát”, ezért találja meg mindenki a párját, ezért nagy a happy end.
- Noha a pro-szekció
ötösnégyes pontjában azt írom, továbbra is lenne konfliktus, nyilván nem olyan erős, mint az eredeti verzióban. A történet veszítene egy kevés „negatívságot” családon / nem ellenséges karaktereken belül.
Ezek lennének a pontjaim és az érveim. Azt mindenképp szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a történet a változtatás ellenére sem fordulna ki gyökeresen önmagából. A cselekményszál ugyanúgy futna tovább, a többi szereplő maradna önmaga. Sőt mi több: a sztori igazándiból csak bővülne, nem veszítene. Én egyelőre úgy érzem, szeretném ezt a változtatást, és úgy gondolom, hogy illene a történethez, illene a karakterekhez. Hogy jobb lenne tőle, hitelesebb és érthetőbb lenne, és nem elvenne belőle.
Ha végigolvastátok a kifejtést, és van véleményetek arról, amit tételesen összeszedtem, mindenképpen írjátok meg. Örülnék annak, ha ki is fejtenétek (persze, elég néhány mondatban, senkitől nem várok shakespeare-i monológot 😊 ), mi tetszik vagy nem tetszik a terveimben. Azt is elmondhatjátok, ha velem ellentétben szerintetek totál nincsen logika az egészben. Sokat tanulnék belőle, és kíváncsi is vagyok, mit gondoltok minderről. Más nézőpontból látni a dolgokat mindig jó dolog!
Ennek ellenére azonban azt is vegyétek figyelembe, hogy bár minden egyes javaslatot megfontolok, hiszen nagyon érdekel a véleményetek, fenntartom a lehetőségét annak, hogy végül a saját fejem után megyek 😊
Köszönök előre is minden segítséget!
Szia!
VálaszTörlésÚgy örülök, hogy még mindig foglalkozol a történettel, jó lesz megint új fejezeteket olvasni a tetralógiával kapcsolatban. :)
Alapvetően nagyon tetszik az ötlet, hogy változtatsz Lina szülein, a Pro érvek 1-2. pontjával teljesen egyet is értek. :) A 3-4. ponttal kapcsolatban: a szülők „extrém bigottsága”, ahogy írtad, szerintem is kicsit túlzás, jobban illene inkább egy amish családra. (De azért nagyon élveztem olvasni. :D) Ennek ellenére nem hiszem, hogy ha kiveszed a vallást mint alapvető konfliktusforrást, ne találhatnál olyan jellemvonásokat, amelyektől alapvetően mégse változna Lina szüleinek természete, még ha „emberközelibbek” is lesznek. Vagy pont az ellenkezője: kedvesek lesznek, de lesz egy olyan negatív tulajdonságuk, ami miatt mégsem szeretjük őket igazán.
Például mi van azokkal a szülőkkel, akik egyetemre kényszerítik a gyereküket, aki szívesebben indítana be egy vállalkozást, vagy lenne vízvezeték-szerelő. Mivel a szülők (általában) jót akarnak a gyerekeiknek, teljesen emberi és érthető lenne mindkét oldal álláspontja. Így megmaradhatnának Lina szülei is negatív karakternek, akiket mélyen elszomorít, hogy okos kislányuk csak mázolgat, ahelyett, hogy orvos lett volna és ez olyan tüske, amit Lina sikerei sem tudnak feledtetni. De ettől még nyugodtan fizethetik a megélhetését, abban reménykedve, hogy majd csak kezd valami értelmeset magával, de legalább egyetemre jár addig is.
Vagy esetleg az egyik szülő nagyon papucs, a másik meg rendkívül akaratos, erős jellem, ezért túlságosan is hasonlítanak Linával ahhoz, hogy rendezzék a félreértéseket, tehát veszekszenek, de azért szeretik egymást.
Tudom, nem a legkimunkáltabb példák, csupán azt akartam velük érzékeltetni, hogy szerintem a nem-olyan-negatív jellemek, főleg a szülők is gyakorolhatnak egyetlen szempontot tekintve is olyan erősen negatív hatást a gyerekeikre, amit nehéz lehet feldolgozni, és emellett minden más tekintetben teljesen jóban lenni egymással, minimális belső konfliktussal, továbbra is pozitív jellemmel. Elég csak a pályaválasztási kérdésekre gondolni, például azokra a szülőkre, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerek azonnal elkezdje az egyetemet, különben kiesik a tanulásból, a gyerek meg úgy érzi, szüksége van egy gap year-re, hogy tudja, mit is akar. Ettől még jó tanuló, meg elengedik bulizni, csak van ez az egy konfliktus, ami elég nagy, de azért nem megoldhatatlan. Ráadásul a testvérei is maradhatnak abszolút pozitív karakterek, nem lesznek összeférhetetlenek a szülők jellemével.
A Kontra érvekkel is egyetértek (igazából mindennel egyetértek, de azt írtad, szeretnél kritikát meg véleményt, úgyhogy írok :D), viszont Dani nagyapja így tényleg egyedüli negatív karakter lenne, akiről ráadásul a végén kiderül, hogy teljesen jó arc. Úgyhogy tényleg túl nagy lenne a happy end a családban, de ez egyébként nem feltétlenül rossz dolog. Esetleg beraksz néhány gonosz unokatesót :D
Tulajdonképpen nekem személy szerint az a legfontosabb, hogy Dani szülei maradjanak ugyanolyanok, ők a kedvenceim :)))) Nagyon várom a felújított történetet, akárhogy is döntesz, biztos nagyon jó lesz!
Manó
Szia Manó!
TörlésElőször is: köszönöm, hogy írtál, és hogy tényleg időt szántál erre! Nagyon jó volt olvasni, és még vagy ezerszer meg fogom köszönni a válaszom során, szóval vágjunk is bele :D
El sem hiszed, mennyire örülök annak, hogy alapvetően tetszik a változtatás mikéntje. Eléggé féltem attól, hogy mi lesz a reakció erre :) Az amish-család megállapításon jót nevettem, bár az tény, hogy igazad van. Ennek ellenére sokszor én is élveztem írni őket (azt hiszem, kicsit kiéltem magam rajtuk) de abszolút igaz az, hogy túlzás, én is így érzem, mint ahogy azt írtam is a posztban.
A példák, amiket írtál (és amikért nagyon hálás vagyok, főleg úgy, hogy időt és erőt szántál rá! nagyon jó érzés volt olvasni :) ) kifejezetten tetszenek, és két konkrét javaslatot/javaslatrészt meg is fontoltunk és átbeszéltünk Noire kolléganőmmel, aki szabadidejében bétázza/előolvassa a javított fejezeteket. Úgyhogy kicsit átalakítva bár, de egészen biztosan bele fognak kerülni konfliktusforrásként az új jelenetekbe. Elvégre, senki sem lehet tökéletes, egy család sem, szóval természetesen Petőék sem lesznek azok, még akkor sem, ha mindezektől függetlenül azért tartanám magam ahhoz, hogy inkább pozitív színben tűnjenek fel :) Ráadásul ezzel a kettő javaslatoddal nagyon jól együtt is tudok dolgozni, saját részre írt szösszeneteimben írtam már efféle apróságokat. Ne haragudj, hogy kicsit homályos vagyok, de gondoltam, csak nem lövök le most már tényleg minden részletet az elkövetkezőkről! :)
És igen, valóban túl nagy a boldogság a családban... de annyira nincsen szívem elvenni tőlük! :) Azt hiszem, ez nem az a történet, ahol végül minden drámaira fordul, még akkor sem, ha vannak benne részletek-időszakok, amikor sötétebb idők járnak a karakterekre. Ez a vonat már úgyis elment... :D Azt viszont nem zárom ki, hogy egyéb, kisebb mindennapi konfliktusok belekerülnek majd a történetbe, hogy életszerűbb, hitelesebb legyen, és ne csak... csillivilli. Bár az tény, hogy Dani és Lina sajátos kapcsolata egyébként is feldobja a mindennapokat ;)
Dani szülei egészen biztosan maradnak önmaguk, ettől nem kell tartanod ;)
Lezárásként: tényleg nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál nekem, szuper érzés volt olvasni, még mindig fel vagyok dobva miatta. A javaslataidért is külön ezer hála robog feléd. Még ha alapvetően azért a saját fejecském után fogok menni, szerintem találni fogsz majd az új részekben ismerős részeket ;)
Hálás vagyok minden kedves szóért és támogatásért, remélem, tényleg élvezhetőek lesznek a javított fejezetek, ha egyszer eljutunk végre odáig!
Szia!
TörlésÖrülök, hogy ennyire örültél annak, amit írtam - szívesen, máskor is :)
Valamint nagy hűűűűha, hogy fel is használod a javaslataimat, bár az is nagyon jól esett, hogy egyáltalán fontolóra vettétek. Kicsit úgy is érzem magam tőle, mintha ténylegesen közöm lenne a történethez, ami nagyon jó érzés, köszi szépen! (Ezen az sem fog változtatni, ha végül semmit nem lesz belőlük :D)
Teljesen átérzem, hogy semmit nem akarsz elvenni a család nagy boldogságából, igazából nincs is szükség rá, mint pl. az utolsó Twilight filmben, hogy betegyél egy képzelt csatát, csak azért, hogy történjen már valami – itt éppen elég sok minden történik egyszerre. (Tulajdonképpen azt is írhatnám, hogy sokkal jobb vagy, mint a Twilight, de ez nem lenne túl nagy dicséret az említett mű színvonalára tekintettel…)
Még utoljára egy javaslatocska/kérés, ha már ekkora sikerem volt :)))
Nem vennéd fontolóra, hogy visszaváltoztatod azt a részt, amikor Dani meghal, hogy mi ne tudjuk, hogy Lina tudja? Tudom, hogy ezzel kapcsolatban már reagáltál korábban - talán még a Merengőn -, de nekem a két nagy meglepetésből a tetralógiában az volt az egyik, hogy elhittem, hogy Lina nem tudja. (A másik az volt, amikor Laci meghalt.)
Vagy ha legalább megírnád alternatív változatként, annak is nagyon örülnék. :)
Végül: természetesen alig várom a folytatást!
Manó
Ui.: Sajnálom, hogy leszedted az Egy lépést :(
Kedves Manó!
TörlésEddig csak csendestársként támogattam az írói folyamatot, de a kedves leveleid olvasva elérkezettnek éreztem az idejét, hogy személyesen is megjelenjek, debütáljak a blogon.
Még szép, hogy fontolóra vettük a javaslataidat - átgondoltak és teljesen relevánsak! ;) Nem mellesleg, több szem többet lát, és habár mi is ötletelünk (főleg Ville), azért nagyon nagy segítség tud lenni, ha Ti is elmondjátok a véleményeteket. Tényleg nagyon köszönjük! :)
Az általad kért változtatásról én nem tudok nyilatkozni (Ville biztosan fog, bár ez talán még odébb van, most elsődlegesen a Reményrekviemen zajlanak a munkálatok), de azért ettől függetlenül annyit megsúgok, hogy lesznek itt még eddig fel nem fedett cukiságok, amikért én máris rajongok... de pssszt, mert kikapok!
A továbbiakban is bármikor oszd meg velünk az ötleteidet! :)
Noire
Szia Noire!
TörlésÖrülök, hogy debütálásra késztettelek :) Köszi neked is azt a sok munkát, amit a történetbe fektetsz!
Köszi a választ, alig várom a "fel nem fedett cukiságokat" is :D
Ha már így biztattatok mindketten, eszembe is jutott egy újabb javaslat, aminek a történet szempontjából kiemelkedő jelentősége van: jóval több Marci-viccre lenne szükség! :))))
Manó
Szia Manó!
TörlésNem véletlenül "ötletelős-beszélgetős" (nagyon ötletesen :P ) a poszt címe. Ráadásul nem vagyok idegeskedős alkat, mennék én a fejem után is, de tényleg nagyon tetszettek a javaslataid, és -- persze, némi átalakítással -- nagyon jól illenének a karakterekhez.
A Twilightról inkább nem mondok semmit, nehogy egoistának tűnjek :P Na jó, viccelek. Igazából köszönöm, hogy ezt írod, és nagyon jólesik olvasni. Számomra még mindig hihetetlen, hogy a tetralógia megszületett, hogy néhányan szeretitek, hogy olvastok. Szuper érzés, és azt hiszem, ez is nagyon sokban motivál engem abban, hogy folytassam és jobbá tegyem <3
És hű, a negyedik rész és Dani halála. Hát, ott bizony vannak ám problémák, és néhány logikai bukfenc is. Egyelőre, bevallom őszintén, nem agyalok rajta, mert nagyon frusztrált leszek tőle, és még van három kötet, amin át kell rágnom magam addig. Azzal kapcsolatban teljesen igazad van, hogy az a rész ott egy szép csavar volt az első verzióban, én is szerettem. Azért változtattam végül rajta, mert úgy éreztem, becsaptalak titeket, olvasókat, és az egyik legfőbb "szabályom" magamtól magamnak, hogy történeten belül ezt nem szeretném. Végig Lina szemszöge volt, igen sokáig, és azzal, hogy Lina úgy viselkedett (a saját gondolataiban is!) mintha nem tudna semmit, egyszerűen nem működött a dolog, legalábbis nekem. De! A helyzet az, hogy az átírt verzió sem jó így :D (Oh, istenem, nehezítem magamnak az életet, igaz?) Szóval egészen biztosan változni fog ott pár részlet, és szeretném figyelembe venni a kérésedet is, elvégre szerettem benne azt a csavart, igazából arra épült ott minden. Meglátjuk, ha már ott leszünk!
Végezetül, ismét nagyon köszönöm, hogy írtál! :3
(Tényleg mindenhonnan leszedtem, és valahol én is sajnálom, de nem láttam értelmét, hogy egy félkész történetet fennhagyjak. Ha úgy van, nem zárkózom el attól, hogy privátban elküldjem a kész fejezeteket, ha valaki szeretné :))
Szia!
VálaszTörlésMár most azzal kezdeném, hogy ne haragudj, de így estére borzalmasan lefáradtam, és káosz van a fejemben, így nagy valószínűséggel semmiféle összefüggés nem lesz különböző mondatok közt, de megpróbálom megerőltetni magam. :D
Bár már majd kiesik a szemem a helyéről, nagy nehezen visszakerestem a legelső kritikát, amit neked írtam - 2013 decemberében, hihetetlen hogy már ennyi ideje a rabja vagyok a történetednek, illetve követlek rendszeresen figyelemmel. Ott akkor, közel húszéves fejjel meglehetősen gyerekesen, de szinte csak Daniról áradoztam, illetve az ő karakterét dicsértem nagyon sokat. Nos, az eltelt évek ellenére még mindig Danit vallom az egyik legnagyobb irodalmi szerelmemnek (mások is írták már máshol, korábban, csatlakoznom kell: én is könyvként tekintek a tetralógiára, hiszen számos könyvformátumban valóban megszerezhető "alkotást" ezerszer felülmúl, mind az alapok, a történet, mind pedig annak megírását illetően), ezért számomra a legfontosabb, hogy ő olyan maradjon, amilyennek megismertük, és mindannyian megszerettük. Hálistennek már megnyugtattál minket, hogy őt illetve Linát illetően nem lesznek változtatások, ugyanazok maradnak, csak épp, mint az már most is látszik, jobban kibontakoznak, és ezáltal talán még jobban Danivá és Linává válnak - legalábbis azok alapján, amiket eddig láthattunk a jelenleg publikált, valamint a már eltávolításra került verziók alapján is. Egyszerűen imádtam azt, amit eddig bemutattál nekünk a... olyan csúnya ez a szó, hiszen a Reményrekviem eddig is kiemelkedő volt, de javításaidból, és alig várom, hogy ismét elkezdj publikálni, mert nagyon hiányzik már Lináék története az életemből. Szinte naponta látogatom a blogodat közel a kezdetektől, és akármit is alakítasz át, lehet kissé keserédes érzéssel - hiszen valljuk be, az évek alatt teljesen hozzánk nőtt az egész az eredeti állapotában; jelenleg számomra még nagyon nehéz elképzelni Lina szüleit másként, annak ellenére hogy megértem, miért szeretnél változtatni -, de mindenképp hű olvasód maradok, és ugyanúgy fogom imádni ezt az egész csodát, mint az elmúlt közel három és fél évben. :)
Úristen, van ennek bármi értelme? Úgy tűnik, a rajongás nem csak őrültté, érthetetlenné is tesz. Remélem, azért sikerül kibogarásznod a lényeget. Sok sikert a továbbiakhoz. :)
- N.
Szia!
TörlésEgyáltalán nem lett káosz, bár lehet, hogy az én válaszom az lesz, mert nagyon béna vagyok a dicséretek ügyes fogadásában :D Előre is bocsi?
Hihetetlenül örülök, hogy ennyire szereted Danit -- most mondjam, hogy én is imádom? az mennyire egoista, ha már az én karakteremről van szó? :P --, és annak is, hogy ennyire szereted a tetralógiát. Nagyon jólesik olvasni, hogy örömöt okozott neked az olvasása, hiszen nekem meg az okoz hatalmas örömöt, hogy vannak, akik szeretik :)
Dani egészen biztosan önmaga marad, ez nem is kétséges, épp úgy, ahogy Lina is. Tényleg csak picikét változtatok rajtuk, főleg a leges-legelején, de tekintve, hogy az első fejezetekben Dani az eredetiben alig viselkedett önmagához méltón (legalábbis ahhoz képest, ahová végül kifutott a karaktere), szerintem jót tesz neki ez a kis noszogatás :) De erről írni fogok vasárnap tájékán a következő "ötletelős-beszélgetős" posztban, és elmagyarázom, pontosan mi is a problémám és mi fog történni! (Semmi drasztikus egyébként, Lina szüleihez képest, legalábbis.)
El sem tudod hinni, hogy mennyire boldog vagyok, amiért eddig tetszett a javítás, még akkor is, ha eléggé rapszodikus volt a feltöltés :D Ezt igyekszem normalizálni, még két ötletelős posztot tervezek, és utána előreláthatóan jönnek hetente a fejezetek. Jelenleg a 15. felénél járok, úgyhogy semmi akadálya a folyamatos feltöltésnek :)
Köszönöm a Lina szüleivel kapcsolatos pozitív hozzáállásodat! Még nekem is furcsa egy kicsit, de rengeteg tervem és ötletem van, amik lehetően jobbá teszik majd a helyzetet. Remélem, nem fogok csalódást okozni :)
Köszönöm, hogy írtál nekem, még annak ellenére is, hogy nagyon későn és fáradtan ültél ide. Nagyon sokat jelent! <3