Sziasztok!
Ha valaki még jár errefelé, az láthatta, hogy jelenleg össze-vissza van minden az oldalon. Ez nem véletlen, és a napokban igyekszem helyrerázni a kuszaságot. Szeretnék néhány nem túl vidám dolgot is tisztázni.
Egy lépés: Azt hiszem, akik még követik a blogon lévő alig-történéseket, már sejtik, hogy mit fogok írni. A történet előreláthatóan nem fog folytatódni. Nem szeretném kijelenteni azt, hogy soha nem fog folytatódni, mert az túlságosan is végleges kijelentés lenne, de a közeljövőben egészen biztosan nem. Feloldhatatlan ellentéteket érzek a történetben, nem vagyok elégedett a karakterekkel, és bár nehéz elmagyarázni, pontosan mit érzek, de a sztori nem megy tovább a fejemben, annyira összeadódott minden. Egy darabig még elérhető lesz, de utána valószínűleg le fogom törölni. (Ha valaki még emlékszik majd rá, és kéri tőlem, elküldöm neki utólag is, ha már sehol nem lesz fenn.) Higgyétek el, én sajnálom a leginkább, hogy így alakult! Borzasztó vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, és azért halasztottam ennyi ideig ezt a vallomást, mert időt akartam hagyni magamnak, folytatni szerettem volna... Az ötlet, és az alternatív történelem és alternatív politikai jelen, ami az Egy lépés sajátja, nagyon hosszú ideje fogalmazódik bennem, így elképzelhető az, hogy hasonló alapvetésű történet egyszer papírra/képernyőre vetül majd: okosabban, jobban felépítve, több tapasztalattal a hátam mögött.
Reményrekviem/tetralógia: Meséltem már arról, mennyire nem voltam megelégedve az eddigi formájával. Itt csak pozitív változásokról számolhatok be: az elmúlt időben sokat haladtam, és tetszik az, ahogy haladtam. Az elejétől kezdve ismét felkerülnek majd a fejezetek, és amint készen lesz a teljes Reményrekviem, letörlöm az eredetit a Merengőről, és heti feltöltéssel fel fog kerülni az új változat. Sokat gondolkodtam ezen is, és tisztában vagyok azzal, hogy vannak, akik az eredetit szeretik, és azt tartják jónak, ahogy van. Egyrészt nagyon meghat a kedvességetek -- higgyétek el, számomra a mai napig hatalmas ajándék és öröm az, hogy szeretitek! --, másrészt, ha egyszer elolvassátok, remélem, az új is elnyeri majd a tetszéseteket. Az eredeti változatot tizenhat éves koromban kezdtem írni, szintén sok időn át való dédelgetés után. Életem "főműve" eddig, és valahol büszke vagyok magamra, hogy kitartottam és megírtam négy kötetet. Nélkületek sosem sikerült volna, talán a Reményrekviemet sem fejezem be. Azonban látom a hibáit is, a kezdetlegességét, az ügyetlen megfogalmazásokat, a nem hiteles helyzeteket, a kihagyott ziccereket és a logikai hibákat. Nem szégyellem őket, elvégre ez is én vagyok, erre is büszke lehetek, a maga tökéletlenségében. Viszont úgy érzem, ez a történet, amibe annyi időt és gondolatot írtam már bele, megérdemli azt, hogy a kisebb-nagyobb butaságait újragondoljam. A karakterek ugyanazok, a történet folyása ugyanaz (a kisebb bakiktól eltekintve), remélhetőleg ugyanannyira élvezhető is.
Nem tudom, sikerült-e érthetően leírnom, amit érzek vele kapcsolatban, hiszen rengeteg minden kavarog bennem. Ha vagytok még, és néha nézitek a blogot, örömmel veszem a véleményeteket, ha leírjátok, mit gondoltok az újításról. Én úgy érzem, nagyon szükségem van rá (igen, nekem és a történetnek is), és csak reménykedem abban, hogy valami igazán jó sül majd ki belőle.
Egyelőre a 14. fejezetnél tartok, és ahogy haladok, úgy fognak kikerülni a blogra.
Ha van véleményetek, bármiféle gondolatotok, amit megosztanátok velem, nyugodtan írjátok meg kommentben, örömmel olvasnám őket! Tényleg sajnálom, hogy így alakult a helyzet.
Köszönöm a megértéseteket!
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy jelentkeztél. :)
Nagyon sajnálom, hogy arra jutottál, nem folytatod az Egy lépést. De megértelek. Ha úgy érzed, hogy nem tudod folytatni, akkor (szerintem) jobb, ha nem erőlteted. Az eddigieket én nagyon-nagyon szerettem, ezt azért leszögezném, hátha erről neked is jobb kedved lesz. :) És azért remélem, hogy visszatér a múzsád, és egyszer még befejezed a történetet. Ha mégsem, az én képzeletemben (hosszas bonyodalmak után :D) Hanna és András (meg persze Zsófi és Erik is) egymásra találnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. :)
A tetralógia pedig az egyik legeslegkedvencebb könyvem (ha megengeded, hogy könyvnek nevezzem, mert méretét és minőségét tekintve is szerintem méltó erre az elnevezésre). Pont a hétvégén olvastam bele a Vakjátszmába, mert nem emlékeztem, az esküvős részre, és nagyon jókat nevettem rajta. Aztán persze már az Erőnk szerintbe is beleolvastam, mert muszáj volt. :D (És ha nem haragszol meg, hadd mondjam el, hogy nekem jobban tetszett, mikor nem tudtuk, hogy Lina tudja (nem akarok nagyon spoilerezni, hátha valaki még nem olvasta). Annyira emlékszem, amikor kiderült, hogy Lina az elejétől tudta, és mennyire bedőltem az egésznek. Szerintem nagyon jól megírtad.) Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de muszáj elmondanom, hogy mikor rendőrséges sorozatokat nézek, mindig az jut eszembe, hogy bezzeg Dani, ezt mennyivel királyabban csinálta volna. :D Senki nem tud úgy világot menteni, mint ő. :D
Én továbbra is hűséges olvasód leszek, kíváncsian várom, milyen lesz az új változat. Kitartást a javítgatáshoz! :)
Fruzsi
Kedves Fruzsi!
TörlésÉn pedig nagyon örülök annak, hogy írtál nekem! :)
Hidd el, én is igazán sajnálom, főleg azért, mert az ötlet továbbra is ott motoszkál bennem. Egyszer talán megszületik majd úgy, hogy elégedett legyek vele én is. Egyébként (természetesen :D ) mindenki boldogan élt volna a végén :)
Hihetetlenül örülök annak, hogy tényleg ennyire szereted a tetralógiát. (Néha én is könyvként emlegetem, még akkor is, ha tudom, hogy távol áll egy igazi regénytől minőségében.) Még mindig nagyon meglepő a számomra, hogy képes vagyok másnak is örömet okozni ezekkel a kis butaságokkal, de nagyon jó olvasni azt, hogy (te is) ennyire bele tudod élni magad az agyszüleményeimbe. Mert az még egy dolog, hogy én is néha elképzelem, Dani vagy Lina mit hogyan csinálnának, de ezek szerint sikerült nagyrészt jól/élvezhetően átadni őket és a történetüket.
(Különös egyébként, hogy az Erőnk szerint elejéről ez a véleményed, és el is gondolkodtattál vele. A publikálása idején a vélemények inkább arrafelé húztak, hogy nagyon hiteltelen volt az a rész, és a végén én is efelé hajlottam, hogy nem szép dolog úgymond "becsapni" az olvasókat, ezért írtam végül át. Még nem tudom, hogy utólag belejavítok-e, meglátom, addig hogyan forrják ki mgukat az apró finomságok, de köszönöm, hogy ezt megosztottad velem! :))
Szóval tulajdonképpen továbbra is csak ömlengeni tudnék arról, hogy mennyire jó volt olvasni a soraidat. Tényleg köszönöm, hogy írtál nekem, az ilyen apróságok mindig segítenek abban, hogy tovább tudjam folytatni! :)
Szia! Én is sajnálom, hogy nem folytatod az Egy lépés, de megértem, bár meg kell mondjam, tetszett az ötlet. A tetralógiát is szerettem, bár az átírását nem követem (majd egybe az egészet ;) ). Továbbra ús fenntartom, amit még a Merengőn írtam egyszer, hogy ha vannak is bakik, de azokat ki lehet irtani, a stílusod viszont nagyon jó, élvezetes olvasni, és a karaktereid is tetszenek, mindegyiknek rendesen megvan a maga személyisége :) Úgyhogy remélem, még olvashatunk tőled hasonlóan érdekes történeteket! :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésAz Egy lépés alapötlete egy nagyon régóta dédelgetett sztori, és rengeteget rágtam már magamban -- az igazat megvallva, túl sokat ahhoz, hogy soha ne legyen belőle semmi. Ahhoz azonban, úgy tűnik, még keveset, hogy olyan sztori kerekedjen belőle, ami megfelel a saját magam felé támasztott elárásaimnak. Egyszer azonban egészen biztosan elő fogom venni az alapötletet, és reményeim szerint akkor valami nagyon jó sül ki belőle :)
Köszönöm szépen a dicséretet, remélem, fel is fogok érni hozzá később is! :) Ha egyszer eljutsz majd az átírásig, és lesz kedved elolvasni, megírod majd nekem, hogy tetszett ;) Remélhetőleg, addigra csak annyi baki marad benne, amin jót lehet mosolyogni (mert azt kötve hiszem, hogy valaha is tökéletes lesz, az merő lehetetlenség) :D
Köszönöm, hogy írtál! ^.^